8. Fejezet
Sziasztok!Igaz, kis késéssel, de meghoztam a folytatást egy vadonatúj helyszínen! Elég sokat tanulmányoztam a Google Térképet, hogy ezt megírhassam, de végül is összehoztam! ^^ Légyszi véleményt mondjatok! :) Jó olvasást! ;)
 |
| "Az élet ingaként leng a fájdalom és az unalom között." |
Nem voltam valami fényes kedvemben, miközben
végigsétáltam a folyosón, a többi diák között. Nem törődtem azzal kit lökök félre vagy kinek megyek
neki. Egyszerűen csak eltolakodtam az
ajtóig, aztán lesétálva a lépcsőn, végig az udvaron el is hagytam az épületet.
Kifordultam az utcára és lassúnak nem éppen nevezhető léptekkel indultam haza. Egyenesen odamentem,
nem szórakoztam a városban. Az utcánkba befordulva már nyomát sem lehetett
látni a rendőrségnek, viszont a
megannyi autó között ott állt egy agyonroncsolódott, fehér kocsi. Miközben
elmentem előtte, átfutott az agyamon
az a majdnem baleset. Tényleg Andy lett volna, aki félrelökött?
Bemegyek a házba, majd felsétálok az emeletre, elkotrom a kulcsot a táskámból és kinyitom az ajtót. A cipőmet már az ajtóban leveszem, a táskámat pedig ledobom a nappaliban. Tovább megyek a hálószobába, majd rávetem magam a fal mellett álló ágyamra. A hátamra fordulok és a narancssárga plafont kezdem bámulni.
Ez nem volt egy nagy nap. Az első napom Elias nélkül. Az első napom a haverjaim nélkül. Az első napom, teljesen egyedül. Vajon hány ilyen nap lesz még? Ha ilyen tempóban haladok, akkor rengeteg. Lehet, hogy az összes hátralévő napom ilyen lesz…
De mégis mi a fenét kellene tennem? Hogyan kaphatnám vissza Elias-ékat? Nyílván erre csak Andy tudja a választ. De kérlelhetném én akárhogyan, akkor sem adna egyenes választ. Nem. Hagyná, hogy saját magam szenvedjem ezt végig, míg végül beleőrülök.
Ököllel a huzatra csapok, majd az oldalamra fordulok. Miért kellett nekünk elmenni abba a temetőbe? Mi a fenének kellett ebbe belekavarnom ennyi embert? Miért kellett kiabálnom Ella-val?
***
Reggel eléggé kialvatlanul ébredek. Miután este felvettem a pizsimet, nekiálltam azt a könyvet olvasni, amit már háromszor biztos elolvastam. Elég hülye álmaim voltak, az éjjel többször felriadtam. Ráadásul az éjszaka közepén megint kijöttek a rendőrök, csak fogalmam sincs miért.
Kikászálódom az ágyból, vetek egy pillantást az órára, ami tizenegyet mutat, majd bebattyogok a fürdőbe. Kifésülöm a hajamat, aztán visszamegyek a szobámba és a szekrényből előveszem az egyik saját magam álltál kiszaggatott cicagatyámat és egy egyszerű, pántos, fehér pólót. Visszamegyek a fürdőbe és megcsinálom a sminkemet, aztán a konyhán dobok össze magamnak egy kis pirítóst reggelire.
Miközben a pultnak dőlve majszolom, azon gondolkodom, hogy mi a szöszt kellene ma csinálnom. Szombat van, én pedig egyedül vagyok. Átfut az agyamon, hogy egyszerűen csak fogom magam, megkeresem Andy-t és addig faggatom, míg ki nem szedek belőle valamit. Amúgy is jó lenne tudni, hol téblábol, mikor nem engem követ.
Pont lenyelem az utolsó falat pirítóst, mikor megcsörren a telefonom a nappaliban. Ledobom magam a kanapéra, majd felveszem a telót.
- Szia Jake!
- Hello Elyse! Van terved mára? – hallottam meg Jake jól ismert hangját.
- Nincs, miért?
- Mivel szombat van! CC-vel arra gondoltunk, hogy eljöhetnél velünk vandálkodni.
- Mit csinálni? – röhögtem el magam.
- CC mondta így. – vágta rá egyből Jake. – Minket szétvet az unalom szóval, ha szeretnél, eljöhetsz velünk egyet hülyülni a városba. Van egy csomó régi ház, ahová még életedben nem néztél be!
- Nem is tudom Jake… - kezdtem hezitálni. Nem igen volt kedvem még több kísérteties eseményhez.
- Ne már! Elyse! Ne mond, hogy félsz!
- Nem félek, csak nem igen van kedvem hozzá…
- Nyugi már, CC és én is bemegyünk! – győzköd Jake. Hallom a hangján, hogy mosolyog. – Légysziii! Ne legyél ilyen uncsi, éljél már egy kicsit! Nem csak Elias van a földön!
Majdnem visszaszóltam. Tényleg majdnem.
Összeszorítottam a számat és pár másodperc erejéig eltartottam a fülemtől a telefont. Szóval Jake úgy gondolja, hogy unalmas vagyok? Ééén? Na, meg még mit nem!
- Rendben van Jake! Találkozzunk a főtéren fél óra múlva! – szóltam a telefonba, majd meg sem várva Jake válaszát, letettem.
A szobámba mentem és leemeltem az íróasztalomhoz tartozó szék hátáról a másik bőrdzsekimet, magamra vettem és a zsebébe tettem a telefonomat.
Gyors zárás után elhagytam a házat. Az utcára kiérve, felhúztam a cipzárt a kabátomon, majd alaposan elkerülve az út szélén ácsorgó rendőrök tekintetét, befordultam a főútra. Miért állnak még mindig zsaruk az utcánkban? Talán azt várják, hogy megint az orruk előtt ütnek el valakit? Vagy talán figyelnek valakit? Képesek voltak kijönni ide hajnali négykor is. És este mikor mennek el? Vagy ezen csak én agyalok az össze lakos közül?
Megálltam az út szélén, megvártam, míg a gyalogosoknak jelző lámpa zöldre vált, aztán csatlakozva a kisebb tömeghez átsétáltam az álló autók előtt. A túloldalra átérve, befordultam egy szűkebb utcába, majd mikor kiértem belőle megpillantottam a tágas főtér szökőkútjait. Természetesen most nem okádtak magukból vízsugarakat, hiszen október közepén kinek van kedve fürdeni?
Nem kellett sokáig keresgélnem, CC és Jake eléggé feltűnő jelenség voltak a maguk kinézetével. Aki elhaladt a pékség előtt, mindenki megnézte őket, ahogyan ketten elfoglalnak egy egész padot.
- Te mindenhová gyalog jársz? – pattant fel CC mikor odaértem hozzájuk.
- Többnyire.
- Pedig busszal gyorsabb.
- A mindennapi buszozás helyett miért nem dobod ki egyszerűen a pénz a szobád ablakán?
- Oké, emberek, elég lesz. – áll fel Jake, a hátán megpillantok egy hátizsákot. – Pedig azt hittem jól kijöttök egymással.
- Jól kijövünk. – ráztam a fejem értetlenül.
- Ja, haver, ezt most, hogy értetted? – csatlakozik hozzám CC.
Jake kinyitotta a száját, majd némi tátogás után be is csukta.
- Hülyeségből.
- Akkor meg minek mondtad? – röhög CC. Vállon bokszolja barátját, majd kikerüli és megindul a járdán.
Mosolyogva a morgó Jake mellé lépek.
- Ez égő volt.
- Tudom. – mormogja a reakcióját.
A karomat átdobom a vállain, ő pedig átfogja a derekamat, majd így követjük CC-t.
- Merre is akartok menni? – kérdem.
- Majd meglátod. – vigyorog rám CC. – De nem gyalog fogunk menni.
Megforgatom a szemem, majd követem a fiúkat az első buszmegállóba. CC elintézi a jegyeket, míg Jake-el leülünk hátra. Van egy olyan érzésem, hogy keresztülbuszozunk az államon. Vagy egész nap a buszon ülünk. Mikor megkordul a gyomrom, Jake a kezembe nyom egy szendvicset, amit a hátizsákjából halászott elő. CC a másik oldalamon ül és az ablakon bámul kifelé. Én az utasokat bámulom, akik hol többen, hol kevesebben vannak. A busz zötykölődik alattunk, ami perpillanat nem esik olyan jól. Nem aludtam valami sokat és ettől most csak megfájdul a fejem.
Az egyik nagyobb kanyarnál a fejem Jake vállára bukik és ott is marad. Nincs erőm, hogy felemeljem és amúgy is kényelmes így. Lehunyom a szemem és hagyom, hogy a busz egyenletes zötykölődése, álomba ringasson.
***
- Ébreszd fel, mindjárt leszállunk!
A fejem alatt megemelkedik a párna, majd valami meglökdösi a kezemet. Zavartan nyitom ki a szemem és nézek a vigyorgó Jake szemébe.
- Ébredj Csipkerózsika! Célnál vagyunk!
Utolsóként hagyjuk el a buszt és mikor leszállunk egy kihalt utca, szeméttől büdös járdáján állunk.
- Adnátok nekem pontos helymeghatározást? – nézek a srácokra.
- Nem vagyunk messze az Ohio-folyótól. – néz rám Jake. – Ez mond neked valamit?
A lelki szemeim előtt megjelenik Ohio térképe. Összeráncolt szemöldökkel kutakodok a térképen, mikor hirtelen beugrik.
- Cincinnatiban vagyunk? – húzom fel a szemöldökömet. – Tényleg keresztülbuszoztunk a fél államon?
- Bezony! – bólint CC.
- Hány óra van? – tátom el a számat.
- Negyed négy. – mondja Jake a telefonjára pillantva. - Majdnem három és fél órát buszoztunk.
- Nem csoda, hogy elzsibbadt a seggem. – sóhajt CC. – Nem értem, hogy tudtad átaludni. – néz rám.
- Fáradt voltam. – vonok vállat. – De elárulnátok mi a tervetek Ohio egyik legnagyobb városában?
Csak két idióta vigyort kapok válaszul. Felsóhajtok és követem a srácokat. Úgy néz ki, innentől gyalog megyünk.
Több tucat utcán sétálunk végig. Úgy érzem magam, mintha a város ezekkel az utcákkal akarná szemléltetni a sokszínűségét. Az egyik utcán pompás házak, hatalmas épületek és megannyi ember, míg egy másikon bedeszkázott ablakok, csövesek vagy éppen nincs egy lélek sem. Folyamatosan a srácok mellett haladok ez nekem még egy ismeretlen környék. Viszont ők elég otthonosan mozognak itt.
Ki hitte volna. Alig négy órája még biztos voltam benne, hogy egy magányos és fájdalmas szombat elé nézek, most meg két sráccal gyalogolok Cincinnati utcáin, miután három és fél órát aludtam egy buszon. Hihetetlen, mekkora fordulatokat tud venni az élet egy pillanat alatt. És nekem még az volt a tervem mára, hogy Andy után fogok koslatni.
- Hé Elyse! – állít meg CC a vállamnál fogva. – Odanézz, ott az úti célunk!
Felemelem a fejemet és arra a pontra nézek, amit CC mutatott. Majd eltátom a számat. Egy kastély. Szó szerint egy kastély tornyai nyúlnak a magasba a családi házak háta mögött. Régi, omladozó falak, betörött ablakok. Viszont látni rajta, pusztán már ezen a pár tornyon, hogy régen elképesztően előkelő kastély lehetett. Megőrizte az ókori pompáját, viszont szerintem ma már csak egy turista látványosság.
- Várlátogatást akartok csinálni? – nézek hátra CC-re.
- Ne röhögtess már Freeman! – tárja szét a karját CC. – Jake azt mesélte rólad, hogy merész és vagány vagy. Erre egy kastélyról a várlátogatás jut eszedbe!
- Miért, minek kellene eszembe jutnia? – húzom fel a szemöldökömet.
CC-nek fülig ér a szája, de ezt most egyáltalán nem tartom jó jelnek.
Tovább követem a srácokat, végig az utcán, majd be egy kisebb mellékutcába, ami egy kisebb főtérre vezet. A tér egyik részét lezárták és most deszkák tartják vissza az elvadult növényzetet. A deszkák mögött már majdnem látni a várkaput. CC-ék szó nélkül a deszkák felé veszik az útjukat, majd mikor senki sem figyel, átbújnak közöttük. Követem őket, majd szembeszállok a természettel is. A srácok segítségével átverekedem magam bár szúrós bokron és a derékig érő füvön is.
Átmászok egy kidőlt fa törzsén és már kiabálnék a srácok után, hogy mi a jó Istent csinálunk itt, mikor meglátom őket egymás mellett állva. Jake int, hogy menjek oda. Menet közben leporolom a dzsekimet, majd megállok mellettük.
- Mi az? Jake lefelé mutat, miközben CC egyre csak vigyorog. Követem Jake mutatóujjának irányát és a szemeim elkerekednek. Egy díszes sírkő előtt állunk. Hatalmas, majdnem akkora, mint én. Eddig azért nem vettem észre, mert szorosan a fal mellé építették. A kastély fala mellé és ennek köszönhetően ezt is eltemették a kúszó növények.
Jake és CC egy kiskés segítségével eltűntetik a gazt a sírról, így meg tudom nézni mi áll rajta. Elakad a lélegzetem.
Bemegyek a házba, majd felsétálok az emeletre, elkotrom a kulcsot a táskámból és kinyitom az ajtót. A cipőmet már az ajtóban leveszem, a táskámat pedig ledobom a nappaliban. Tovább megyek a hálószobába, majd rávetem magam a fal mellett álló ágyamra. A hátamra fordulok és a narancssárga plafont kezdem bámulni.
Ez nem volt egy nagy nap. Az első napom Elias nélkül. Az első napom a haverjaim nélkül. Az első napom, teljesen egyedül. Vajon hány ilyen nap lesz még? Ha ilyen tempóban haladok, akkor rengeteg. Lehet, hogy az összes hátralévő napom ilyen lesz…
De mégis mi a fenét kellene tennem? Hogyan kaphatnám vissza Elias-ékat? Nyílván erre csak Andy tudja a választ. De kérlelhetném én akárhogyan, akkor sem adna egyenes választ. Nem. Hagyná, hogy saját magam szenvedjem ezt végig, míg végül beleőrülök.
Ököllel a huzatra csapok, majd az oldalamra fordulok. Miért kellett nekünk elmenni abba a temetőbe? Mi a fenének kellett ebbe belekavarnom ennyi embert? Miért kellett kiabálnom Ella-val?
***
Reggel eléggé kialvatlanul ébredek. Miután este felvettem a pizsimet, nekiálltam azt a könyvet olvasni, amit már háromszor biztos elolvastam. Elég hülye álmaim voltak, az éjjel többször felriadtam. Ráadásul az éjszaka közepén megint kijöttek a rendőrök, csak fogalmam sincs miért.
Kikászálódom az ágyból, vetek egy pillantást az órára, ami tizenegyet mutat, majd bebattyogok a fürdőbe. Kifésülöm a hajamat, aztán visszamegyek a szobámba és a szekrényből előveszem az egyik saját magam álltál kiszaggatott cicagatyámat és egy egyszerű, pántos, fehér pólót. Visszamegyek a fürdőbe és megcsinálom a sminkemet, aztán a konyhán dobok össze magamnak egy kis pirítóst reggelire.
Miközben a pultnak dőlve majszolom, azon gondolkodom, hogy mi a szöszt kellene ma csinálnom. Szombat van, én pedig egyedül vagyok. Átfut az agyamon, hogy egyszerűen csak fogom magam, megkeresem Andy-t és addig faggatom, míg ki nem szedek belőle valamit. Amúgy is jó lenne tudni, hol téblábol, mikor nem engem követ.
Pont lenyelem az utolsó falat pirítóst, mikor megcsörren a telefonom a nappaliban. Ledobom magam a kanapéra, majd felveszem a telót.
- Szia Jake!
- Hello Elyse! Van terved mára? – hallottam meg Jake jól ismert hangját.
- Nincs, miért?
- Mivel szombat van! CC-vel arra gondoltunk, hogy eljöhetnél velünk vandálkodni.
- Mit csinálni? – röhögtem el magam.
- CC mondta így. – vágta rá egyből Jake. – Minket szétvet az unalom szóval, ha szeretnél, eljöhetsz velünk egyet hülyülni a városba. Van egy csomó régi ház, ahová még életedben nem néztél be!
- Nem is tudom Jake… - kezdtem hezitálni. Nem igen volt kedvem még több kísérteties eseményhez.
- Ne már! Elyse! Ne mond, hogy félsz!
- Nem félek, csak nem igen van kedvem hozzá…
- Nyugi már, CC és én is bemegyünk! – győzköd Jake. Hallom a hangján, hogy mosolyog. – Légysziii! Ne legyél ilyen uncsi, éljél már egy kicsit! Nem csak Elias van a földön!
Majdnem visszaszóltam. Tényleg majdnem.
Összeszorítottam a számat és pár másodperc erejéig eltartottam a fülemtől a telefont. Szóval Jake úgy gondolja, hogy unalmas vagyok? Ééén? Na, meg még mit nem!
- Rendben van Jake! Találkozzunk a főtéren fél óra múlva! – szóltam a telefonba, majd meg sem várva Jake válaszát, letettem.
A szobámba mentem és leemeltem az íróasztalomhoz tartozó szék hátáról a másik bőrdzsekimet, magamra vettem és a zsebébe tettem a telefonomat.
Gyors zárás után elhagytam a házat. Az utcára kiérve, felhúztam a cipzárt a kabátomon, majd alaposan elkerülve az út szélén ácsorgó rendőrök tekintetét, befordultam a főútra. Miért állnak még mindig zsaruk az utcánkban? Talán azt várják, hogy megint az orruk előtt ütnek el valakit? Vagy talán figyelnek valakit? Képesek voltak kijönni ide hajnali négykor is. És este mikor mennek el? Vagy ezen csak én agyalok az össze lakos közül?
Megálltam az út szélén, megvártam, míg a gyalogosoknak jelző lámpa zöldre vált, aztán csatlakozva a kisebb tömeghez átsétáltam az álló autók előtt. A túloldalra átérve, befordultam egy szűkebb utcába, majd mikor kiértem belőle megpillantottam a tágas főtér szökőkútjait. Természetesen most nem okádtak magukból vízsugarakat, hiszen október közepén kinek van kedve fürdeni?
Nem kellett sokáig keresgélnem, CC és Jake eléggé feltűnő jelenség voltak a maguk kinézetével. Aki elhaladt a pékség előtt, mindenki megnézte őket, ahogyan ketten elfoglalnak egy egész padot.
- Te mindenhová gyalog jársz? – pattant fel CC mikor odaértem hozzájuk.
- Többnyire.
- Pedig busszal gyorsabb.
- A mindennapi buszozás helyett miért nem dobod ki egyszerűen a pénz a szobád ablakán?
- Oké, emberek, elég lesz. – áll fel Jake, a hátán megpillantok egy hátizsákot. – Pedig azt hittem jól kijöttök egymással.
- Jól kijövünk. – ráztam a fejem értetlenül.
- Ja, haver, ezt most, hogy értetted? – csatlakozik hozzám CC.
Jake kinyitotta a száját, majd némi tátogás után be is csukta.
- Hülyeségből.
- Akkor meg minek mondtad? – röhög CC. Vállon bokszolja barátját, majd kikerüli és megindul a járdán.
Mosolyogva a morgó Jake mellé lépek.
- Ez égő volt.
- Tudom. – mormogja a reakcióját.
A karomat átdobom a vállain, ő pedig átfogja a derekamat, majd így követjük CC-t.
- Merre is akartok menni? – kérdem.
- Majd meglátod. – vigyorog rám CC. – De nem gyalog fogunk menni.
Megforgatom a szemem, majd követem a fiúkat az első buszmegállóba. CC elintézi a jegyeket, míg Jake-el leülünk hátra. Van egy olyan érzésem, hogy keresztülbuszozunk az államon. Vagy egész nap a buszon ülünk. Mikor megkordul a gyomrom, Jake a kezembe nyom egy szendvicset, amit a hátizsákjából halászott elő. CC a másik oldalamon ül és az ablakon bámul kifelé. Én az utasokat bámulom, akik hol többen, hol kevesebben vannak. A busz zötykölődik alattunk, ami perpillanat nem esik olyan jól. Nem aludtam valami sokat és ettől most csak megfájdul a fejem.
Az egyik nagyobb kanyarnál a fejem Jake vállára bukik és ott is marad. Nincs erőm, hogy felemeljem és amúgy is kényelmes így. Lehunyom a szemem és hagyom, hogy a busz egyenletes zötykölődése, álomba ringasson.
***
- Ébreszd fel, mindjárt leszállunk!
A fejem alatt megemelkedik a párna, majd valami meglökdösi a kezemet. Zavartan nyitom ki a szemem és nézek a vigyorgó Jake szemébe.
- Ébredj Csipkerózsika! Célnál vagyunk!
Utolsóként hagyjuk el a buszt és mikor leszállunk egy kihalt utca, szeméttől büdös járdáján állunk.
- Adnátok nekem pontos helymeghatározást? – nézek a srácokra.
- Nem vagyunk messze az Ohio-folyótól. – néz rám Jake. – Ez mond neked valamit?
A lelki szemeim előtt megjelenik Ohio térképe. Összeráncolt szemöldökkel kutakodok a térképen, mikor hirtelen beugrik.
- Cincinnatiban vagyunk? – húzom fel a szemöldökömet. – Tényleg keresztülbuszoztunk a fél államon?
- Bezony! – bólint CC.
- Hány óra van? – tátom el a számat.
- Negyed négy. – mondja Jake a telefonjára pillantva. - Majdnem három és fél órát buszoztunk.
- Nem csoda, hogy elzsibbadt a seggem. – sóhajt CC. – Nem értem, hogy tudtad átaludni. – néz rám.
- Fáradt voltam. – vonok vállat. – De elárulnátok mi a tervetek Ohio egyik legnagyobb városában?
Csak két idióta vigyort kapok válaszul. Felsóhajtok és követem a srácokat. Úgy néz ki, innentől gyalog megyünk.
Több tucat utcán sétálunk végig. Úgy érzem magam, mintha a város ezekkel az utcákkal akarná szemléltetni a sokszínűségét. Az egyik utcán pompás házak, hatalmas épületek és megannyi ember, míg egy másikon bedeszkázott ablakok, csövesek vagy éppen nincs egy lélek sem. Folyamatosan a srácok mellett haladok ez nekem még egy ismeretlen környék. Viszont ők elég otthonosan mozognak itt.
Ki hitte volna. Alig négy órája még biztos voltam benne, hogy egy magányos és fájdalmas szombat elé nézek, most meg két sráccal gyalogolok Cincinnati utcáin, miután három és fél órát aludtam egy buszon. Hihetetlen, mekkora fordulatokat tud venni az élet egy pillanat alatt. És nekem még az volt a tervem mára, hogy Andy után fogok koslatni.
- Hé Elyse! – állít meg CC a vállamnál fogva. – Odanézz, ott az úti célunk!
Felemelem a fejemet és arra a pontra nézek, amit CC mutatott. Majd eltátom a számat. Egy kastély. Szó szerint egy kastély tornyai nyúlnak a magasba a családi házak háta mögött. Régi, omladozó falak, betörött ablakok. Viszont látni rajta, pusztán már ezen a pár tornyon, hogy régen elképesztően előkelő kastély lehetett. Megőrizte az ókori pompáját, viszont szerintem ma már csak egy turista látványosság.
- Várlátogatást akartok csinálni? – nézek hátra CC-re.
- Ne röhögtess már Freeman! – tárja szét a karját CC. – Jake azt mesélte rólad, hogy merész és vagány vagy. Erre egy kastélyról a várlátogatás jut eszedbe!
- Miért, minek kellene eszembe jutnia? – húzom fel a szemöldökömet.
CC-nek fülig ér a szája, de ezt most egyáltalán nem tartom jó jelnek.
Tovább követem a srácokat, végig az utcán, majd be egy kisebb mellékutcába, ami egy kisebb főtérre vezet. A tér egyik részét lezárták és most deszkák tartják vissza az elvadult növényzetet. A deszkák mögött már majdnem látni a várkaput. CC-ék szó nélkül a deszkák felé veszik az útjukat, majd mikor senki sem figyel, átbújnak közöttük. Követem őket, majd szembeszállok a természettel is. A srácok segítségével átverekedem magam bár szúrós bokron és a derékig érő füvön is.
Átmászok egy kidőlt fa törzsén és már kiabálnék a srácok után, hogy mi a jó Istent csinálunk itt, mikor meglátom őket egymás mellett állva. Jake int, hogy menjek oda. Menet közben leporolom a dzsekimet, majd megállok mellettük.
- Mi az? Jake lefelé mutat, miközben CC egyre csak vigyorog. Követem Jake mutatóujjának irányát és a szemeim elkerekednek. Egy díszes sírkő előtt állunk. Hatalmas, majdnem akkora, mint én. Eddig azért nem vettem észre, mert szorosan a fal mellé építették. A kastély fala mellé és ennek köszönhetően ezt is eltemették a kúszó növények.
Jake és CC egy kiskés segítségével eltűntetik a gazt a sírról, így meg tudom nézni mi áll rajta. Elakad a lélegzetem.
Én ezt nem értem. Hiszen… Andy kriptája Toledoban van. De akkor mit keres itt ez a sír? És miért áll rajta az ő neve? Egy vagy negyven évvel ezelőtti halálozási dátummal? Miért pont ennél a kastélynál van elméletben eltemetve?
- Milyen vár ez?
CC vigyorát és Jake fürkésző tekintetét kapom válaszul. CC mellém sétál és átkarolja a vállamat. Tesz egy széles intést a karjával a kastély felé mutatva.
- Üdvözöllek a Biersack Birtokon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése