Bevezetés

Bevezetés

Kedves Olvasóim!
Íme az első blogom! Úgy gondoltam, elkezdem egy kis "ízelítővel", azaz valamiféle bevezetéssel a történetbe. Ezért is lett ez ilyen rövid, de biztos vagyok benne, hogy rövidesen hozom az első fejezetet! Remélem tetszeni fog nektek, minden a saját agyam szüleménye! Kommentbe írjátok le a véleményeiteket, lehet pozitív, negatív, akármilyen! Én csak örülök neki!
Tehát akkor... jó olvasást! :)

                              Prológus

A lakat lehullik a vaskapuról, s halkan puffan egyet a földön. A mellettem álló lány ijedten összerezzen, mikor egy madár ijedtében felszáll az egyik fáról és megzörgeti az ágakat. Tekintetemmel őt kémlelem, s egyre csak az jár a fejemben, hogy miért is csatlakozott hozzánk. Miért állt be azok közé a rossz fiúk közé, akik csak rongálnak, cigarettáznak és néha még drogoznak is? Mert új itt? Új Toledoban? Ohio egyik legnagyobb városában? Nem ismeri ki magát itt, ez tény és való. Láttam ma a suliban, a szekrénye előtt és valami rohadt szerencsétlen ez a csaj. Mégis beállított hozzánk, alig egy hete, hogy vegyük be a "bandába". Igaz, ami igaz, nem mi vagyunk a legnagyobb fenegyerekcsoport a városban, de ismerik a nevünket. Csak az arcunkat nem. Sikerült eltitkolnunk a világ elől magunkat, s az emberek csak úgy ismernek, mint azok, akik lerombolják ezt a várost. És Black Mass-nek hívják magukat. Ezért is agyalok folyton azon, hogy Ella hogyan is szerezhetett rólunk tudomást. Na, meg arról, hogy minden nap, pontban este 8-kor tartjuk a megbeszélést. Ami persze nem megbeszélés, csak ökörködés hátul a garázsunkban, meg ötletbörze, hogy mit romboljunk szét legközelebb. És ez a csaj, csak úgy beállított hozzánk, hogy szeretne belépni.
Kifaggattuk rendesen. Vagy másfél órán keresztül csak kérdeztük és kérdeztük, de nem találtunk semmi gyanúsat. Alávetettük pár tesztnek, megnéztük, milyen gyorsan fut, át tud-e mászni kerítéseken, meg hasonlók, aztán végül Elias úgy döntött, nem lehet baj belőle, ha bevesszük.
Én személy szerint még most is rossz ötletnek tartom ezt. Bár Elias egy jól meggondolt ember és én tökéletesen megbízom benne, ráadásul még együtt is járunk, most nem bízom a döntésében. Ez az Ella nagyon szúrja a szememet. Igen, tényleg lezser cuccokban jár, fekete a haja és még tetoválása is van, de elég gyáva egy alak. A lába remeg, mikor követ minket, be a temetőbe.
Kicsit nehezen hiszem el, hogy tőlünk nem fél. Mikor rám néz, olyan furcsán csillog a szeme. Mintha azt akarná tudni, hogy éppen mire gondolok, vagy mit tervezek. Lehet, hogy ezt az egészet csak bedumálom magamnak, mivel egyedül én gondolom így, de akkor is! Szerintem valami nem stimmel vele...
- Jössz már?
Leveszem a tekintetemet Ella-ról és Elias felé nézek. Kicsit kába lehet a tekintetem, mert a srác megfordul és tesz felém néhány lépést.
- Mi bajod van? Olyan fura vagy.
Halkan mordulok egyet. Zsebre vágom a kezemet.
- Csak Ella.
- Még mindig úgy gondolod, hogy nem kellett volna bevennünk?
Bólintok. Nem látom Elias szemét, mert a csuklya nem engedi a holdfényt az arcára. Viszont még látás nélkül is tudom, hogy szűk szemekkel néz. Jobban ismerem, mint a tenyeremet.
- Miért gondolod ezt róla? Nem tett semmi rosszat.
- Még. - felelem, majd egyszerűen felsóhajtok és kikerülöm a srácot.
Nagyokat lépkedek, hogy utolérjem a többieket, de még így is hallom, ahogyan a temető kapuja becsukódik mögöttünk. A sötétben szinte semmit sem látok, a hold kísérteties fénybe vonja a sírköveket. Valahol bagoly huhog. Furcsa érzésem van. Mintha csapdában lennék...