Látogatók

12. Fejezet

Sziasztok!
Itt is vagyok az újabb fejezettel, még több bonyodalommal és még több szereplővel! :D Immár majdnem teljes a csapat, már csak egy-két emberke hiányzik. ^^ Remélem tetszeni fog, jó olvasást! ;)



Andy a szememet vizsgálja. Én nem látom őt. Semmit sem látok. A fájdalom még nem enyhült teljesen, a könnyeim még mindig folynak. Igaz, már nem ömlésszinten, de folynak. És félek. Nem tudom, hol vagyok. Nem tudom, mikor fogok elkerülni innen. De legalább Andy itt van és vigyáz rám.

- Nagyon… csúnya? – szipogom. A szemem elméletben nyitva van, de aztán ki tudja.
Andy válaszát nem hallom, csak egy kis motoszkálást.
- Andy?
Hallom, ahogy Andy levegőt vesz, de aztán mégsem ő szólal meg.
- Semmi baj. A látásod hamar rendbe jön. Bár kívülről… nem tudom, hogy fog kinézni a szemed.
- Te?! – kiáltom el magam. Felismertem a hangját. Ez az a sötét hajú srác, aki kiszúrta a szemem. – Mi a szart keresel itt?!
Habár nem látok semmit, igyekszem a hangja irányába furakodni. Andy meglepetten fogja le a kezeimet.
- Elyse nyugi!
- Nem nyugszom meg! – kezdek el kiabálni. – Ez a rohadék tehet róla, hogy nem látok semmit! Ez szúrta ki a szemem!
A kezemmel megtámaszkodom Andy vállán és zihálva meresztgetem a szemeimet, amivel még mindig nem látok semmit.
- Ez igaz Jinxx? – hallom Andy hangját. Megint az a hűvös, fenyegető hang.
- Nem mondhattam nemet neki. Te is tudod. Meghaltam volna… - kezd el a Jinxx-nek nevezett srác mentegetőzni. Andy válla rohamosan emelkedik és süllyed, miközben egyre szaporábban veszi a levegőt. Mindjárt robban a bomba…
- Ezért inkább segítettél neki?! Kinek az oldalán állsz Jinxx?! – üvölti, majd hirtelen feláll, én meg majdnem hátraesem.
- Haver nyugi…
- Nem vagyok a haverod! Egy ilyen áruló disznó nem lehet a barátom! Rosszabb vagy, mint Purdy!
- Nem tudtam, hogy ismered a csajt! – emeli fel a hangját Jinxx.
- Mit számított az neked?! – ordibál Andy. – Gyáva féreg vagy, nagy ívben leszarod kinek ártasz, csak téged ne bántsanak, igaz?!
- Te is ezt tetted volna a helyemben! – ellenkezik Jinxx. Már ő is kiabál. – Minden ember félti az életét! És akár tetszik, akár nem én is ember vagyok!
- Én viszont nem vagyok az Jinxx! – vált át Andy egy ijesztően rideg hangnemre. A kiabálásból visszavett, most már inkább csak hangosan beszél. – Már régen nem. És akár hiszed, akár nem én veled ellentétben azokat óvom, akik fontosak nekem! Mert nem vagyok gyáva!
Sokáig csend van, csak a két srác zihálása hallatszik. Valamelyikük megindul felém, de hirtelen csikorgás hallatszik, fojtott nyögés, aztán egy durranás.
- Nem vagyok gyáva! – hallatszik Jinxx üvöltése.
A hangokból ítélve felborul egy szemetes és valami ragacsos esik a kezemre.
- Elég! Srácok hagyjátok abba! – sikoltok és eszeveszettül forgatom a fejem. A külvilág a nagy összemosódó semmi, csak pacákat látok.
Egy halk nyikkanás, újabb durranás, majd Andy lihegése hallatszik.
- Nyomorult féreg vagy.
Felemelem a fejem, és valami fényeset látok. És kör alakút. Aztán a fényesség eltűnik és valami tompa vajszínű úszik be elém, fekete körvonallal. Ez Andy!
A srác pár másodpercen belül meg is érinti a vállamat, aztán segít felállni. A lábaim még mindig vadul remegnek, mikor megmozdítom őket, de legalább megállok rajtuk.
- Gyere, hazaviszlek. – hallom Andy hangját magam mellől és, amikor a hang irányába fordulok, valóban látok valami elmosódott arcféleséget.
Bólintok, aztán Andy-re támaszkodva indulok meg előre, mikor meghallom Jinxx motoszkálását. Nem bírom megállni, muszáj hátrafordulnom. Nem látom, hogy pontosan mit csinál, de sápadt keze fehéren világít a sötétében. Négykézláb, a falnak támaszkodva próbál felállni.
- Mit csináltál vele? – fordulok Andy felé.
- Csak, amit megérdemel. – hangzik a válasz, majd Andy tovább terel a betonon.
Nehézkesen haladok, Jinxx erőlködésének zajai valahogy visszafognak. Lelkiismeret furdalásom van, ha nem mondom meg Andy-nek mit csinált, ő nem verte volna agyon. Vagy ki tudja, mit csinált vele. Mondjuk igaz, ami igaz, előbb utóbb biztos kiderült volna a vétek, de akkor talán le tudtam volna állítani Andy-t…
- Nem hagyhatjuk csak így itt…
Andy felhorkan, majd megáll.
- Azt kapta, amit megérdemelt. Ne most bújjon elő belőled a jó kislány.
Hátranézek. Jinxx egyre jobban kivehető. A látásom kezd visszatérni, bár még mindig nem az igazi. Homályosan és kicsit elmosódva látom Jinxx-et, amint két kukának támaszkodva próbál felállni.
- Elmondanád, hol vagyunk? – kérdezem Andy-től, de még mindig Jinxx-et nézem.
- A külvárosban. – hangzik a tömör válasz. – Na, gyere már!
Lesütöm a szemem és hagyom, hogy Andy vezessen. Ki nem néztem volna magamból, hogy megeshet a szívem azon, aki meg akart vakítani. Most mégis nyomja valami a mellkasomat, amiért csak úgy itt kell hagynunk szegény srácot. Főleg úgy, hogy azt sem tudom, Andy mit csinált vele…
Befordulunk egy ismerős utcára és egy kétkerekű jármű rajzolódik ki előttem.
- Motorral megyünk? – bukik ki belőlem a kérdés.
- Aha. – hangzik a válasz.
Andy elengedi a derekamat, felül a motorra, majd segít abban is, hogy fel tudjak mászni mögé. A fejembe húzza a sisakot, majd be is kapcsolja, aztán előrefordul, megfogja kétoldalt a kezemet, s a dereka elé húzza. Összeérinti az ujjaimat, én pedig átkarolom felsőtestét.
- Próbálj meg nem leesni. – mondja Andy, majd beindítja a motort.
A szél hátrafújja a hajamat, miközben amennyire a sisak engedi, Andy hátához bújok. Eszembe jut egy gyerekkori emlékem, amikor még apu mögött ültem a motoron, csak jóval fiatalabb voltam. Talán 11 éves? Mindegy, a lényeg, hogy imádtam a sebességet. Mindig nyaggattam aput, hogy vigyen el egy körre a városban a motorjával. Emlékszem, hétvégenként kint álltam a kapuban és vártam aput, hogy hazajöjjön az irodából a motorjával. Már a kapuban felugrottam mögé, majd miután ő a táskáját berakta a kapun belülre, már indultunk is, hogy tegyünk egy gyors kört a városban. De ez már nagyon régen volt. Apámat előléptették, már a céges autóval jár be a munkahelyére. A haját is levágatta, a motoros dzsekije pedig bent porosodik valamelyik szekrényben. Nem is tudom, mikor történt már ez. Talán 6 éve. Akkor ültem utoljára motoron. Ki hitte volna, hogy legközelebb ilyen körülmények között fogok újra az utakon száguldani? Egy ilyen srác társaságában?

Lehunyom a szemem. Simán el tudnék most aludni, de minden egyes kanyar visszaránt a valóságba. Andy kicsit vadabbul vezet, mint apu szokott. Ő mindig figyelt a kanyaroknál, nehogy leessek, Andy viszont élesen beveszi a kanyarokat és mindig csak egy centin múlik, hogy ne boruljunk fel.
Hirtelen parkol le, majd állítja le a motort. Kiegyenesedik, leveszi magáról a sisakot, majd megvárja, míg én is ugyanígy teszek. Először szállok le én, majd Andy és mikor elém lép, meglepetten tapasztalom, hogy a látásom elég sokat javult. Most inkább van olyan érzésem, mint, amikor megdörzsölöm a szemem és utána pár percig mindenből kettőt látok.
- Javult valamit a szemed? – kérdi Andy.
- Sokkal jobb. – bólintok. – Bár még mindig nem az igazi.
- Ha bementünk megpróbálkozunk a jegeléssel, jó?
Bólintok, majd követem Andy-t be a lakásba. Nagyon oda kell figyelnem, hová lépek a lépcsőn és mikor felérek, meg se próbálkozom kinyitni az ajtót, a kulcsot egyszerűen Andy kezébe nyomom.
Az ajtó kinyílik és Andy felkapcsolja a villanyt az előszobában. Leveszem a cipőmet. Majd a fürdőbe megyek és a földre dobom a kabátomat a másik mellé. Ezekkel majd kezdenem kell valamit. Visszabattyogok a nappaliba, ahol Andy már hűtőben kutakodik a jég után.
- A felső polcon nézd meg. – javaslom, majd ledobom magam a kanapéra.
Andy a konyharuhába borítja a jeget, összecsomagolja kis gombócba, majd odajön hozzám, leguggol és óvatosan a szememre nyomja. Meglepetten tapasztalom, hogy így sokkal jobban látok.
- Már csak ezzel a szememmel van baj. – mutatok a csomag jégre és halványan elmosolyodok.
Andy nem mosolyog, most nincs vicces kedvében. A jeget továbbra is az arcomon tartva ül le mellém. Sokáig ülünk csendben és csak bámulunk magunk elé.
- Hogy találtál meg? – kérdem halkan.
- Jinxx-nek köszönhetően. – fintorodik el. – Ő szólt nekem és mondta el mi történt, majd vezetett el hozzád. Bevallom őszintén aggódtam miattad. Egy percre felmerült bennem, hogy mi történik, ha későn érek oda… minden reményem elveszett volna…
Nyelek egy nagyot. Andy-nek látszólag kellemetlen ez a helyzet, valószínűleg még nem igen beszélt az érzéseiről. Főleg nem egy lánynak. Sóhajtok, lehunyom a másik szememet is, átveszem Andy-től a jeget, majd a vállára hajtom a fejem. Jól láthatóan váratlanul éri ez a helyzet, eléggé megdermed. Elmosolyodom.
- Rokonok csinálnak ilyet. – mondom.
Andy lassan kifújja a levegőt, majd szabad kezét végigfekteti a kanapé háttámláján és a vállamra simítja.
Elégedetten bújok az oldalához és már majdnem elalszom – ismét – mikor valaki kopog az ajtón. Felpattan a szemem és meglepődve nézek Andy-re.
- Maradj csak, kinyitom.
Kiegyenesedek, nekidőlök a háttámlának és figyelem Andy-t, amint az ajtóhoz sétál, elfordítja a kulcsot, majd kinyitja az ajtót.
A szó szoros értelmében mindenki szoborrá dermed. Én is, Andy is és a két vendégem is. A fekete hajú srác előtt, az úgyszintén fekete hajú lány, félénken néz el Andy mellett, majd kiáltja el magát.
- Elyse!
Átbújik Andy karja alatt, majd berohan a szobába, ledobja magát mellém a kanapéra és rögtön a nyakamba borul.
- Ne haragudj, amiért a suliba úgy beszélte veled! Nem akartam bunkó lenni csak kiborultam!
- Ella… - nyögöm meglepetten és talán kicsit levegőhiányosan a szorításában. A lány észbe kap és elenged, majd összehúzott szemöldökkel néz rám.
- Mi történt a…?
- Mit kerestek itt? – szakítom félbe.
- Ezt én is kérdezhetném.
Ella-val egyszerre nézünk az ajtó felé. Andy és Ash néma csatát folytatnak maguk között. Ha szemekkel ölni lehetne, már egyikük sem élne. Habár Andy-nél ki tudja…
- A rokona vagyok. Jogom van bejönni a lakásába. – hangzik rideg válasza. - Értelmesebb kérdés, hogy te mit keresel itt?

Ella & Ash

- A kiscsajt kellett elkísérnem. – mutat Ash Ella-ra. – Mindenáron el akart jönni Elyse-hez, hogy bocsánatot kérjen tőle, de félt egyedül eljönni. Azok alapján, amiket hadovált nekem, meg is értem miért. – néz újra Andy-re.
- Ella! – kapom a fejem a lány felé. Szégyenlősen lesüti a szemét. – Nem megmondtam, hogy ne beszélj róla senkinek?
- Nem mindegy Elyse?  - kérdi Ash. – Te is elmondtál nekem dolgokat, van elég eszem ahhoz, hogy rájöjjek, mi folyik itt.
- Ez vitatható. – mondja gúnyosan Andy.
Ash rákapja a tekintetét és már szólalna meg, de gyorsan közbe szólok.
- Hé! Itt senki sem fog verekedni! Inkább mondjátok el, mit akartok.
- Rendben. – sóhajt Ash. Átbújik Andy karja alatt, de közben vigyáz rá, hogy még véletlenül se érjen hozzá. – De előbb te mond el, mi történt a szemeddel.